Rólunk

A tűz használata az emberiség fejlődésében rendkívül nagy szerepet játszott. A tűz elleni védekezés szinte egyidős az emberiséggel, mely kezdetben szervezetlenül valósult meg. A tűz elleni védekezés a XVI-XVII. században a polgári lakosság körében, elsősorban a céhek feladata volt. A XVIII. században a város hadnagya végezte a tűzrendészeti irányítást. A tüzek megelőzése érdekében a földesurak elrendelték, hogy a házakat szilárd anyagokból kell építeni, és nád helyett cseréppel kell befedni. Így született meg Pápa város első tűzvédelmi rendelete 1725-ben. A XIX. században a földesúr arra kötelezte a várost, hogy 8 fős tűzoltó testületet állítson föl, amely szakszerűen tudja kezelni a tűzoltó eszközöket. 1823-ban a vármegye közreműködésével újabb szabályzat megalkotására került sor, amely megteremtette az egységes városi tűzrendészetet. 1867 után sorra alakultak a városi egyletek, melyek 1871-ben megalakították a Magyar Országos Tűzoltó Szövetséget. Pápán az Önkéntes Tűzoltó Testület 1871-ben alakult meg. A krónikus létszámhiány miatt sokszor a megszűnés fenyegette a Testületet. Jelentős változás következett be a parancsnokság irányításában, gazdálkodásában 1995. július 1-tõl. Ettől az idõponttól Pápa Város Önkormányzata intézményeként, Pápa Város Hivatásos Önkormányzati Tűzoltósága néven működünk. Alaptevékenységünk: - tűzoltás, műszaki mentés, - jogszabályokban meghatározott esetekben hatósági, szakhatósági tevékenység végzése, - tűzvizsgálat végzése, - gazdálkodási, anyagi, pénzügyi feladatok ellátása, - tűzvédelmi felvilágosítás és tájékoztatás, - a készenléti szolgálat biztosítása mellett térítés ellenében bérmunka végzése. Parancsnokságunk V. szervezési kategóriába sorolt egység. Jogszabályokban meghatározott feladatainkat 78 fővel látjuk el. A Pápai Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóság mûködési területe Pápa városával együtt 65 település. Illetékességi területünk: Pápa városa és 46 település.

A pápai önkéntes tűzoltóegylet zászlószentelési ünnepélyére Pap Kálmán költõ 1876-ban írt verssorai a jelenkor tűzoltói számára is követendőek, és megfogalmazzák a tűzoltói munkánk lényegét.

"Miként tagadhatná meg a szív önmagát?! Nincs még kihalva, nincs, a tisztaérzet. Piszkos folyam, amely az élten zajlik át, De néha partra vet még egy egy gyöngyszemet. A jobb rész sikra száll, midõn a vész kisért, Egyért mindannyian és egy mindannyiért."